OTTLIK EMLÉKHELY
tervpályázat – különdíj
“…minden kis mozzanathoz és minden részlethez előzmények hosszú sora
fűződött, sőt folyományok, következmények, később történt dolgok tartoztak hozzá, melyek visszamenőleg, visszahatólag egészítették ki a jelentését, tették teljessé az értelmét; s kölcsönös vonatkozások és kapcsolatok indáztak keresztül-kasul mindent…
…valamilyen – bármilyen, megszokott és ismert – rend mindig ráerőszakolja
magát a rendezetlen dolgokra; s talán éppen a lényeget sikkasztja el: a rendezetlen dolgok még ismeretlen, valódibb rendjét.”
Ottlik Géza: Iskola a határon
Mi módon lehet ezt a valódibb rendet mégis érzékeltetni az építészet nyelvén? A megoldást olyan szimbolikában kerestük, melyben az általunk létrehozott jelek – mint Ottliknál a szavak – az emlékek rajzolta képnek csak töredezett részleteit ragadják meg, de azon túlmutató, nem ember alkotta entitásra tesznek utalást.
A területet jelenleg is egy magas kőris (Fraxinus excelsior) uralja. A fa köré tervezzük az emlékhelyet egy hangsúlyosabb és két kisebb teresedéssel.
A burkolati lapokban a gyártásakor a kőris levél karakterét idéző motívumokat helyezünk el, bennük szövegtöredékekkel az Iskola a határon című kisregényből. Az így megjelenő pár gondolat és a fa átláthatatlan levélzetének, összefüggő lombkoronájának együttes érzékelésére épül tervünk.
Vörös Balázs, Szende András, Sipos Kata, Bohdana Potapenko, Berki Bálint, Kasik Tamás
bővebben ld:
